Gömbhal

Hát, a gömbhal az szerelem volt első látásra, nincs mit magyarázni rajta. Közösen gondoztunk egy nagyobb akváriumot akkoriban, és hárman elindultunk, új lakókat vásárolni, az elhullott állományt pótolandó. Volt konkrét tervünk, utánanéztünk a fajoknak, hogy békében éljenek majd egymással, eszerint is ment minden. Vettünk néhány karmosbékát is, mert az egyik srác rajongott értük, legyenek akkor. Már indultunk hazafelé, mikor megláttam a gömbhalat. Az egyik akvárium sarkában lebegett, diszkréten felfújta magát, kicsit a tüskéit is felborzolta. Elvesztem, azonnal szóltam a fiúknak, hogy a hal nélkül innen nem megyünk ki. Ránéztek, megértettek, megvettük.

Mire hazavittük (15 perc), véresre marta az egyik karmosbéka combját. De mindenkinek tetszett, nagyon. Betettük az akváriumba, elkezdte összeroppantgatni az almacsiga-gyerekeket. Ennek is örültünk, mert akkor hirtelen született vagy 100 almacsiga, nem nagyon tudtunk velük mit kezdeni. Úgy tűnt jól alakulnak a dolgok, még a karmosbékát is megbocsátotta nekem a kolléga. Másnapra a gömbhalon már látszott, hogy mégsincs minden rendben. Szomorúan lebegett a sarokban, nem érdekelték a csigák, a többi hal meg kerülte mint a leprást. Talán azért, mert eléggé meg voltak tépázva, alig volt sértetlen köztük.

Utánaolvastunk gyorsan. A kis cuki egy antiszociális, agresszív dög, nem javasolt közös akváriumban tartani, inkább elszigetelten. Hajlamos a depresszióra, kényes a vízre és a kajára, kifejezetten problémás (majhogynem reménytelen) a tartása. Elkülönítettük, de már semmi nem segített. Depressziós volt, nem mozgott, nem evett, néhány nap múlva el is pusztult.

Arra számítottam, hogy évekig fogok hallgatni a gömbhal miatt (teljesen jogos lett volna, elismerem), ezért elmagyaráztam, értsék meg, hogy ez szerelem volt, nem tudtam ellenállni. Úgy tűnt, megértik és elfogadják, legalábbis nem hozták szóba többet (pedig mindig élünk az ilyen remek lehetőségekkel). De gyanúsak nekem, szerintem ők is szerelmesek lettek egy kicsit. :)