Amikor otthonról dolgozom, esténként sétálni szoktam, hogy kicsit levegőhöz jussak, meg a mozgás kedvéért is. Nagyon szeretek a környéken kóborolni, csendes, nyugodt utcák, a házak mindenfélék, régiek meg újak, az udvarokon és az utcán rengeteg növénnyel. A nedves mocsári talaj miatt a növények nagyon szépek, remek sövények, fasorok vannak, és egészen ritka és igényes bokrok, fák is megmaradnak (és vadon nőnek az út szélén, a kertészlelkű barátnőm kis híján sírva fakadt amikor látta őket). Pár száz méterre tőlünk pedig ott van a ház, a Gyeppel.
A mi környékünkön a házak az úttól kicsit beljebb épültek, így a kerítések és az úttest közt széles senkiföldje van, amit, bár hivatalosan közterület, előkertnek használunk, és mindenki maga gondozza a háza előtti részt. Kétféle gyep van, egyik az, ami az udvarokon, a kerítések mögött van, ez a szebb, gondozottabb, és van az utcai rész, ami kicsit gazosabb, egyenetlenebb, mégiscsak közterület. Amikor először jártam arra, és megláttam a Gyepet, annyira tökéletes volt, hogy azt gondoltam hogy műanyag. Akkor már sötétedett, meg is tapogattam. Nem az. Egyetlen szál gaz sincs közte, soha, nincsenek benne foltok, egyenletesen nő, a hossza mindig ugyanakkora, mintha naponta nyírva lenne. Bármikor jártam arra, mindig egyforma volt.
Az udvarra benézve, a látvány csak fokozódik, ott locsolják is, így még szebb, még zöldebb, még egyenletesebb, dacára annak, hogy az udvaron szabadon tartanak a Gyepen egy kutyát. Nem tudom elmondani, mennyire csodálom és igen, egyben irigylem is, már az is megfordult a fejemben, hogy valahogy megismerkedek a háziakkal és beházasodok a Gyep mellé. (ezt a tervet még nem vetettem el teljesen).
Most, hogy itt a tél vége, a gyepek még elég csúnyák, arrafelé volt dolgom, és gyalog mentem, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megnézem a Gyepet, most biztos nem annyira király, legalább megnyugszik a lelkem. Hát nem nyugodott meg, a Gyep most is tökéletes, pedig nappali fényben lófráltam mellette, kétszer is, de csak egy kevés mohát tudtam észrevenni a szélén. Tökéletes. Szerelmes vagyok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.