Sétatempó

Az első sétát ajándékba kaptam. Nem is tudtam előtte, hogy létezik ilyen, és élveztem nagyon. Mostanában nem nagyon van rá időm, de feltett szándékom, hogy annyit járok majd végig, amennyit csak tudok.

A tematikus sétákról beszélek, amik az elmúlt pár évben kezdenek elszaporodni. Kezelhető létszámú csoportok, hozzáértő sétavezetők, tömérdek érdekesség, egy adott témában.

Az első séta Budapesten volt, a zsidó gasztronómia témakörében, de a téma csak vezérfonal volt, többet tudtam meg a zsidó életről, kultúráról, szokásokról egy pár óra alatt, mint korábban összesen sem. Londonban Hasfelmetsző Jack témakörben egy végtelenül szeretetreméltó, lenyűgöző tudású, kedves sétavezetővel sötétedett ránk, minden perc kincs volt. Nagyon sok múlik a vezetőn, eddig mindig szerencsések voltunk.

Sajnáltam sokáig, hogy az én városomban nincs ilyen, hát most már van itt is. Kicsit más koncepció, párban vannak a séták, egy városi, valamilyen témakörben, aztán egy hét múlva ugyanaz a téma, a városon kívül, Lillafüreden, a Bükkben. Nem túrák ezek, semmi nehézség, csak érdekességek, akár görbebottal is. Pl. Miskolc mint kereskedőváros, aztán kereskedelmi útvonalak a város környékén. Vagy irodalmi séta a városon belül, aztán kívül. A sétavezetők váltják egymást, tanárok, történészek, művészek, építészek, ami éppen kell. Tetszik az is, hogy nagyon aktívak a sétálók (ez valószínűleg a Miskolc a múltban csoport létezése miatt van). Az egyik alkalommal előállt egy nő, szót kért és elmondta hogy az édesapja abban a házban volt segéd, ami előtt éppen állunk, és elhozta a segédbizonyítványát is, megmutatni. Máskor valaki a "Tudja-e valaki, mi volt ennek a háznak az eredeti funkciója?" kérdésre az "Igen, a nagyapám cukrászata volt itt" válasszal bűvölte el a hallgatóságot. Egy olyan kapuról, ami előtt már több ezerszer mentem el, egyszer csak megtudtam, hogy le lehet ereszteni a pincébe, ami az építése idején egyedülálló megoldás volt. És tényleg, csak nem vettem észre eddig.

Miskolc nagyon megváltozott, amióta a gyárakat bezárták, visszatért a csendes, álmos kereskedőváros jellege, sokkal szeretnivalóbb, mint régen volt. Még a végén lokálpatrióta leszek.