Birtokbejárat

Olaszország déli részén utazgattunk pár napot nemrég. Sok más mellett a birtokbejáró intézménye ragadott magával, ezt most megosztom.

Ha van birtokod, annak meg kell adni a módját. Nem számít a mérete, és az sem, hogy áll-e rajta valami hát, vagy csak egy kőkupac, némi rom, vagy egyáltalán semmi, csak egy csupasz földdarab. És az sem baj, ha zsebkendőnyi. Lényeg, hogy birtok.

A birtoknak pedig van bejárata. Egyetlen bejárat van, akkor is ha nincs bekerítve. A bejárat kötelező eleme a két darab kőoszlop a birtok belsejébe vezető út (ösvény) elején. Minél inkább ókorinak tűnik, annál jobb. Aztán ott van a következő elem, a kapu. A kapu az oszlopok közt van, ha az oszlopok túloldalán nincs semmi további kerítés, a kapu akkor is kell. Lelakatolva ha nincsenek otthon a lakók, sarkig tárva, ha igen. A kapu lehetőleg kovácsoltvas legyen, az oszlopokhoz vezessen egy íves kőfal, ez a legjobb megoldás. ha valami hiányzik, nem baj. Ha nincs fal, ha két szál deszka a kapu, az se gond. Egyetlen dologgal lehet emelni a feelinget, gyakorlatilag a végtelenségig, a fákkal. Az oszlopok mellett legyenek fák. Kettő, mindkét oldalon egy. A fák magasak legyenek, a legelegánsabb a mandulafenyő, ha az nincs, jó bármi más is, végszükség esetén két fügebokor is megteszi. De a magas fa a legjobb.

Irónia ide vagy oda, félelmetesen szép ez, olyan római korinak tűnik a környék, hogy csak várja az ember hogy mikor tűnik fel valamelyik birtok mélyéről egy gladiátor. Gyönyörű.