Otthoni munka

Jó dolog a home office egyrészt nagyon, másrészt meg rettenetes. Nyilván akkor van előnye, ha önállóan dolgozik az ember, pláne ha valami elmélyülést igénylő feladaton munkálkodik.

A mi munkánk nem ilyen. Csapatmunka, rövid lefutású feladatokkal, állandó eszmecserével, nagyon rugalmas feladatkiosztással, gyakori átadásokkal. Semmi nem indokolja azt, hogy ne egy légtérben legyenek a kollégák. Nincs annál gyorsabb, hatékonyabb információcsere, mint amikor valaki bedob egy témát és az összes jelenlevő azonnal elmondja az odavágó tapasztalatait. Viszonylag ritkák az olyan részek amikhez nyugalom és koncentráció kell, ezeket érdemes otthonra időzíteni, erre meg az open office alkalmatlan.

De a home office kényelmes nagyon. Lehet egy kicsit tovább aludni reggel, nem kell 40-50 percet közlekedni naponta kétszer, ezek olyan tényezők, amik miatt mindenki szívesen vállal némi nehezítést. Tele vagyunk kisgyerekes apukákkal. Akik szeretnének aktív részei lenni a saját családjuknak. Így otthon lehetnek, amikor jön a gyerekorvos, az asszony el tud menni a boltba, amíg alszik a gyerek, apróságokkal be tudnak segíteni, szóval mindenki jól jár. Sokáig gondolkodtam, míg bevezettük, az alapkérdésen is, meg aztán az arányokon is, de végül is jó döntésnek bizonyult, a motiváló hatása miatt.

Húztunk egy határt, a munka jellege miatt. Muszáj találkozni, muszáj személyesen megbeszélni dolgokat, az információnak cserélődnie kell. Igen, ott vannak az IM szoftverek, meg egyéb segédletek, de menet közben kiderült, hogy a személyes kapcsolattartásnál nincs jobb (micsoda meglepetés!). Heti, havi valahány alkalommal kötelező az irodában megjelenni. Így megvan a személyes kapcsolat, áramlik az infó, cserélődnek a tapasztalatok.

És erről a kötelezőségről derült ki mostanában, hogy egyáltalán nem teher. Otthon egyedül dolgozni, minden felsorolt előnye mellett, nyomasztó. Előny, hogy nincs utazás, de emiatt a munkának nincs eleje meg vége. Jó a nyugalom, de nagyon tud hiányozni a társaság. A közös ebéd, a kávé, a viccelődés, az apró szívességek. hiába van nyitva a chat ablak egész nap, az egy más típusú kommunikáció. Társas lények vagyunk, én pl. két egymást követő otthoni nap után annyira vágyom a társaságra, hogy amint letelik a munkaidő, rohanok el otthonról, emberek közé. . Emiatt most a kötelező irodai jelenléteket már sokan nem is a saját igényeikhez igazítják, hanem egymáshoz. Hét elején elég komoly egyeztetés van, hogy melyik nap legyen akkor office és melyik nem. És vannak akiknek annyival fontosabb a társaság, hogy csak végszükség esetén maradnak otthon. Szóval a kezdeti (kb. 3-4 éve működünk így) arányeltolódás és kihalt iroda után most valamiféle egyensúly kezd beállni. Szó van róla hogy bezárják az irodát, akkor mindenki állandó home office-ba kényszerülne. Nagyon nem lenne jó. Még a végén kénytelen lennék beismerni, hogy szeretem az embereket.