Ez lesz a negyedik nyarunk itt a mocsárban. Láttam már minden évszakot, többször is, és már tudom hogy a tavasz vége, nyár eleje a kedvencem. Ami pont most van.
A növények miatt ez a kedvenc időszakom amúgy, mert ilyenkor már jó az idő, de a zöld még friss zöld. Megfelelünk a kertváros definíciónak, nem annyira a hobbikertek miatt, bár azok is vannak, de inkább a dísznövények miatt. Hely van bőven, a talaj nedves, egy csomó bokornak, fának ideálisak a körülmények. Tömött sövények vannak, gyümölcsfák, díszfák az utak mentén. Mindig virágzik valami, mindig lehet látni valami érdekes, különleges szépséget. Gyakorlatilag semminek a nevét nem tudom, de nem is fontos, az összképet szeretem. Hazafelé jövet, ha van időm, gyakran teszek kerülőt valamerre, csak úgy, nézelődni.
Rendes népség lakik itt, mindenki rendben tartja ami hozzá tartozik, de nincs túllihegve a dolog. Megnyírják a fákat-bokrokat, lenyírják a füvet, és kész. Ez mondjuk azt jelenti hogy nagyon ritka az az időpont amikor nem zümmög valahol egy fűnyíró, de a fák elég jól megfogják a zajt. Nemrég jártam a Gyep felé, amiről korábban már írtam egyszer, az most is tökéletes persze, még mindig beteg vagyok az irigységtől és a csodálattól. Esténként meg mindenki locsol, ahogy besötétedik szépen beindulnak az időzített öntözők és csak a surrogás hallatszik.
Nem is említve a madarakat, fiókástul, felbátorodva randalíroznak a ház körül, és szemrehányóan néznek rám, ha úgy érzik, hogy bepofátlankodok az életterükbe. Pedighát...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.