A Tardonai Hagyományőrző Fiatalok Egyesülete minden évben megrendezi a Jókai Emléktúrát. Idén a 42. alkalomnál járnak, ami azért elég szép szám egy 1000 fő körüli falutól. Igazából ez a faluban a „buli”, ahogy elnézem, januártól kezdve a március végi Jókai túrára készülődnek. A lelkesedésük megindító és hihetetlen.
Adnak ugyan itinert, de fölöslegesen, mert az útvonal 50 méterenként ki van szalagozva. De nem akárhogyan, 3 féle (piros-fehér-zöld) vásznat szabdalnak teljesen egyforma csíkokra, ezekből jelzőcsokrot csinálnak, 1 nappal a túra előtt kirakják. Másnap összeszedik, nemcsak a jelzőket, a szemetet is. Kvízeket találnak ki, sokszorosítanak, a fiatalokat bevonják a szervezésbe (ellenőrzőpontokra elég sok ember kell), műsort szerveznek a díjátadóra, falubált, reggelifelszolgálást, ebédet a befutóknak, buszos visszaszállítást a célból a faluig, parkolóhelyek kijelölése, meg biztos van még egy csomó háttérmunka ami nem is látszik. Természetvédelmi területről van szó, egy csomó engedélyeztetés kell, létszámra és útvonalra.
A túra maga jó, az útvonal szép, az ellenőrzőpontokon a feladatok viccesek, érdekesek, a pontőrök szigorúak, de kedvesek. Ez az egyébként, ami az egész falura jellemző, az a vendégszerető kedvesség, amivel mindig elbűvölnek. Egyszerűen megtisztelve érzik magukat, hogy valaki elmegy a rendezvényükre, és igazi vendégszeretettel fogadják. Nagyon őszinte dolog, mindenkinek jut egy mosoly, egy forró tea, recsegő hangszórókból Republic szól, mintha 50 évet visszaugranánk az időben.
A rendezés amúgy rémes, odáig jó a dolog hogy az előkészületek precízen megvannak, de a túra napján sorakozni kell a regisztrációhoz, majd utána még egyszer, a rajthoz, az 500 ember buszoztatása egy busszal meg egyenesen kaotikus. A rajtoltatók nem ismerik a kiírást, ettől ilyen laza „mindegy, hadd menjen úgy ahogy akar, majd lesz valahogy” feeling uralkodik el a rendezvényen. Nem árt neki, a rendezők azzal rendeznek el minden kérdést hogy ugyan nem szabályos, de nem baj, most rendes leszek és menjen, de a jó szervezéstől ez távol áll. (végül így alakítottunk meg ketten egy minimum ötfős csapatot)
Szóval vannak gördülékenyebb rendezvények, mégis szívemcsücske a tardonai, a kedvesség és a vendégszeretet miatt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.