Diana

Diana a csángó keresztgyerekem neve. Van egy program, romániai csángó magyar gyerekek iskolai keretek között történő magyar nyelvre tanítását célozza. Civil mozgalomként indult, most erősebb már az egyházi befolyás, és nagyon Budapest-központú lett minden az utóbbi néhány évben, de a lényeg ettől nem változott. A támogatók nem személyeket támogatnak, hanem a kezdeményezést. A tankönyveket, a tanárok fizetését, a tantermek fűtését télen, ha bérelni kell tantermet, akkor a bérleti díjat, ilyeneket. A tanárok amúgy fillérekért dolgoznak, valami jelképes tiszteletdíjért, az utazási költségeik megtérítéséért.

Keresztapa programnak hívják, nem az olasz módi miatt, hanem azért, mert a csángó magyarok ha valakivel szemben a tiszteletüket akarják kifejezni, keresztapának/keresztanyának szólítják az illetőt. Innen a név. Ha igény van rá, kijelölnek egy gyereket, akivel aztán lehet személyes kapcsolatot is tartani, hogy erősödjön a rokoni érzés. Én is jeleztem, hogy szeretnék személyes kapcsolatot, kiválasztottak egy előre megírt bemutatkozó levelet, elküldték nekem a kontaktot, így "szereztem" Dianát. Leveleztünk régebben, felváltva, vele és a tanítóval, egy ideje már csak a tanító ad híreket néha. Időnként jönnek fényképek is, szép, ápolt. egészséges gyerekekről, de a levelekből egy egészen más világ nyílik ki.

Diana a legidősebb gyerek a családban, 3 kisebb testvére van, az ötödik, legkisebb gyerek  nemrég halt meg. A szülők alkoholisták, alkalmi munkákból élnek. Azt gondolom, Diana már régen átvette a családanya szerepét, ő törődik a kisebbekkel, ezért nem ír már, talán nem is tanul már magyarul. A tanító szerint az öccsei is járnak a délutáni magyariskolába, talán jobb ott, mint otthon, nem tudom. Szurkolok nekik, hogy egészséges lelkű emberek legyenek, amíg csak tehetem, támogatni akarom őket.