Az egyik legkedvesebb túrám a Mikulástúra. Mikuláskor van (micsoda meglepetés), nem bükki egyesület szervezi, hanem egy távolabbi város barlangászai. Nem is tudom, hogy jutott eszükbe, de remek ötlet volt, azt el kell ismerni. A barlangászok igen összetartó csapat, ahogy nézem, néhány család, egy baráti társaság lehetett, aztán ahogy nősültek-szaporodtak, úgy nőtt az egyesület létszáma is, meg a tevékenységi kör is szélesedik, már nem csak barlangásznak.
A Mikulástúra egyrészt attól jó, hogy vannak gyerektávok is, rövid túra, viszonylag sík terepen, sok látnivalóval, tanösvényen. Kisiskolások is nyugodtan végig tudnak menni, meg olyan családok is, ahol egy gyereket apuka a nyakában visz. A másik vonzerő, hogy tényleg ott a Mikulás. A Kecskelyuk barlang előtti placcon álldogál, teljes díszben, és édességet osztogat. Nagyon meghökkentő látvány a havas (esetleg sáros) erdő közepén, annak, aki nem számít rá. Ha nagyon hideg van, a Mikulás pálinkával védi az egészségét, ilyenkor elég vidám. Ha nincs hideg, akkor a Mikulás pálinkával védekezik az unalom ellen, ilyenkor elég vidám. És van mellette krampusz is, mégpedig női krampusz, egy vagy kettő, ahogy sikerül. Ők vigyáznak a Mikulás tekintélyére, lehet velük fényképezkedni is. Hogy legyen némi ismeretterjesztés is, néha a barlangot is bevilágítják egy szakaszon (sajnos nem túl hosszú a járható rész), de be lehet menni, kicsit bámészkodni.
Mikulás a túra elején van, még a város szélén, a gyerekek miatt, onnantól a hosszabb távok már gyakorlatilag hagyományos túraként mennek tovább, kegyetlen szintemelkedéssel. A cél egy kulcsosházban van, Ómassán, a kocsma mellett, meleg napközis tea, zsíroskenyér, lilahagyma, emléklap kombóval. Pici ház, zsúfoltság, mert a fél egyesület ott is alszik, de valami hihetetlenül barátságos hangulat van. Bár december elején eléggé átfagy az ember, mire végigér, még akkor is, ha nem esik az eső vagy a hó, talán ez is az oka a kellemes emlékeknek. A szarráázós alkalmakról meg ne is beszéljünk, gyorsan megnéztem az előrejelzést, azt ígéri idén csak köd lesz, de csapadék nem. Hát, úgy legyen, a sár úgyis derékig ér.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.