Olyan időszak van most a munkahelyen, hogy tele vagyunk kisgyerekes apukákkal. Nagyjából hasonló korú a teljes csapat, most valahogy elért minket egy baby-boom. A 3 lányból kettő elment szülni, maradtak az apukák. Imádnivalóak. Pont olyanok mint a csajok, a korábbi témák (IT problémák, ügyfelek, autók, kütyük) helyett a napi társalgási témák a csecsemőtáplálás, szoptatás, mozgáskoordináció, gyerekorvosok, oltások lettek. És semmi férfias tartózkodás, pont olyan mintha egy kismamaklub kellős közepén ülne az ember. Tény, hogy mindegyikük olyan helyzetben van, hogy nincs körülöttük nagycsalád, nagyszülők hada, ketten az anyukával kell megoldaniuk mindent, de boldogulnak jól. A sound designer a fellépéseit a vizsgálatokhoz igazítja, a bulik szigorúan csak fürdetés után vannak.
Ugyanakkor nagyon tetszik, hogy mennyire beleállnak az apaszerepbe. 5-10 éve ismerem mindegyiküket, van akit még régebben. Legtöbbjük pályakezdőként került ide, vagy nagyon kevés tapasztalattal. Éretlenek voltak, bolondosak, lükék. A bolondosság most is megvan még, de nagyon érdekes látni és végiggondolni, hogy mekkora változáson mentek át. Lazák nagyon a bejárási szabályok, nyugodtan lehet otthonról dolgozni szükség esetén, de lófarkas gitáros mégis szabadságra megy a gyerek első szülinapján, hogy ne csak otthon legyen vele, hanem teljes egészében rá tudjon koncentrálni.
Családcentrikus, gondos apukák lettek a csajozógépekből. Talán mégse kell még az a világvége.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.